Huzalok, drótok, szörnyű pókok
szövik be orvul kis világunk.
A látható s a láthatatlan
hurkok közt botladozva járunk.
Mire ösvényt vágnánk és rendet
teremtenénk magunknak, másnak,
már megkondulnak a harangok,
s fekete árnyak vermet ásnak...
Kamarás Klára
Megálljt parancsolni az időnek
én sem tudok, csak indulok
újra és újra, mintha
múlt sosem lett volna.
Jávorka Ágnes
Ősz
Őszi harmat hull.
Súlya alatt szakad a
Gyöngyös pókháló
Téli hangok
Nyúl fut el, madár
Reppen. Fákról hó potyog,
S a csend az úr.
Placskó Lajos
szerkesztő: kamarás klára
móritz mátyás
Bűneink átkozott állatkertje
Más utat választottunk, mint kitűzött
És tébolydába tévedt mindegyikünk
Nincs is nyájasabb urunk csak az ördög
Kivel az elhagyottság ormán ülünk
bittner jános
MESÉT MONDOK
Sivatagban, pálmafák közt,
egymás kezét fogva állunk,
és a homok a talpunkat
úgy égeti, szinte fázunk
Negyvennégy éves elmúltam,
hajam kihullott egy szálig.
Hátranézek, por és hamu...
Hosszú volt az út idáig.
kardos andrás
Merengő gondolatok...
Sárguló leveleket gyűjt maga alá fa, bokor,
félve takargatja gyökerét - hűs ősz közeleg,
a tél hamar itt van! Túl kell élni a vad hideget.
péter erika
Betonlépcsőn
Csuklik bennem
a szó. Hebegő,
dadogó, felkavaró.
Betonlépcsőn járok.
Lefelé .- Ne félj!
Nem süppedek bele,
kitartó, kemény,
törhetetlen anyag.
Láthatod magad!
lelkes miklós
K A L Á S Z O K
Kaskötő Istvánnak
Arany magok, fénynek és földnek
szülöttei, a csendre dőltek,
s indultak tétova szabadban,
felhőárnyékos pillanatban,
németh tibor
Boldogság, gyere vissza…
(Lili vadvízi túrán)
Nincs ki, gyógyítson, lemossa testem
dolgos kezével. Pedig itt állok,
lebénult lábbal, lavórnyi vízben,
de nincs erőm, és kedvem is nálad
maradt. Míg máshoz könyörületes
szív hajol, s porból, sárból felveszi
amit eldobott, hogy visszaadja,
nekem mégis csak lelked éle kell,
ami tisztára vérzi szívemet.
efrain staub
Szombathelyi szél
Kétezer éves dalt dúdol felém
Levelet pörget (az ősz üzen )
Kabát alá benyúlva incselkedik velem
A szombathelyi szél.
g.ferenczy hanna
Nyári éj
Éji lepke szállt szobámba
tárva ablakom -
hívja őt a lámpa lángja,
- könyv az asztalon.
sárhelyi erika
Gyávák monológja
Gyávák vagyunk leülni a nyomor
asztalához, hol üres tányérok
fölött szemünkbe nézne az éhség.
kajuk gyula
Krétajel
Kapkodó kézzel felrovott
krétabetűkből tudom, hogy ott,
a zöld ajtó mögött pár éve még
egy fiatal nő lakott.
fekete anita
Épül…
Ezer nyüzsgő lét épít csak egyet
Mind szolga csak, úr sehol
Együtt alkotják a végső Egy testet
Épül sejtből az ember
szabolcs piroska
Szerelmet idézve
Már nincs szerelemgyilkos düh
és nem döngetem a melled
kérdve, miért,
nem karolom könnyesen a térded,
nem nyüszítek porba sújtva,
senki sem gyaláz.
uhrman iván
SANZON
Hogy mindig újra megvigasztalódsz!
Nem szégyelled magad, te rossz bohóc?!
Tényleg nem látod?! Minden elveszett!
Vagy megjátszod most is, hogy nincs eszed?
Bánházy péter
Tudd érteni…
Tudd érteni,
mit susog a szél
a bogos ágak között,
mit jelent az eső,
ha mossa arcodat,
mit jelent a könny
- s a szó,
ha neked zenél,
tanuld érteni a titkot,
melynek őrizője vagy.
millei ilona
Szomorú számvetés
Botnyi barna ág,
reméltem zöldellő varázst,
mint pöttöm, fürge felhő,
mely jókedvében csillagok fölé nő,
kerekes lászló
Halomház
Kő idéz követ:
Távoli, zöld emlék-futam
Tavaszról, rigósikolyról
Mit ifjon mind átaludtam
Tűzgolyó-lélek:
dobrosi andrea
Eszme visszavonhatatlanul
Ez már a sokadik elszámolásom,
sormintát írok leckefüzetembe,
mint múltamban a kisiskolás tette.
Akkor... hittem ideát; ma csak várom.
baranyi ferenc
VALLOMÁS
Belátom, nincs menekvés. Veled kell végigélnem
- ha van még - hátralévő harminc vagy negyven évem,
s ez nem beletörődés. Törvény, mit - félredobván
hűlt viszonyok receptjét - létezésed szabott rám,
végh sándor
Klárának
A szépség mélység nélkül nem lehet.
A teher csak akkor könnyű viselet,
ha oly becses szárnyán tud repülni
a képzelet,
erdei éva
Az álmok visszatérnek
Ne nézz körül, próbálom a rendet,
korán kelek, este későn fekszem,
de alig marad időm valamire.
Szólhattál volna, összeszedem magam,
lábujjhegyen járok, labda a szék alatt,
csupa kóc és játék az egész napom.
varga ibolya
Egy ismerősnek…
Ismerlek én jól…
Te vagy, kit minden hatalom
felhasznál, táplál szavakon,
segélyen,
hiteti veled: dönthetsz szabadon,
szegényen.
molnár szilvia
Vadászat
vadra leső
szemek közt
szikra ténfereg
lebeg az ősi
szenvedély -
a hús, a vér...
jeney andrás
Szellő a szélben
Szellő a szélben – enyhe, lenge –,
Szelíden, mintha hárfa zengne,
Neked dúdol, kiált a csendje;
maszong józsef
Tenger
a nyugodt víztükröt olykor,
csak egy apró fehér fodor díszíti
s fut versenyt pajtásával a partig
reggeltől estig...
de egyszercsak a semmiből
vad szélvihar kerekedik
Jozefka Antal: Vihar előtt
Jozefka Antal:
Madách: Az ember tragédiája,
"S így körénk varázsolom a vesztett Édent"
Jozefka Antal: Parttalan part.
