Nyárhó*
Áldás hava
Felhőtlen égen szikrázik a Nap,
szellő szavára hajladoz a nád,
vadvizek partja dús tündérvilág.
A kender töve lassan megszakad,
cukroz a szőlő, már nem nő tovább,
s az Anna–báli hangos forgatag
csak múltidéző, szép emlék marad,
mint imakönyvbe zárt, zörgő virág.
Még lassan bár, de fogynak a napok,
s kövérednek a fülledt éjszakák.
Holdig szállnék, csillagrengetegbe
repülnék némán, el-elmerengve,
de a mindenség csak forog tovább,
s a Nap társául Oroszlánt kapott.
Kisszőlősi Szánthó Lóránt
Szeret-menti sirató
(Batrinetea cand te bate)
- szabad átköltés -
megháborodott az ég is
alatta kell élni mégis
de ha mennék odaátra
nem jutok-e vajon hátra
aki csak lát megelégel
ver az isten öregséggel
gondjaimban is csak holttal
régen volttal sosem volttal
ver a vénség ver az ég is
evilágból már elég is
kebelem csak száraz katlan
benne gubanccal maradtam
jóban rosszban amíg voltam
mindenekrôl csak daloltam
nem dalolok félig holtan
vagyok aki nem is voltam
mert akárhogy szól az ember
nyugta lenn a síri szender
***
Olvasóink figyelmébe ajánljuk először közölt munkatársainkat,
Kajuk Gyula, Molnár Szilvia, Fekete Anita és Laczkó Wass Róbert kőltőket.
