Betonlépcsőn

Csuklik bennem
a szó. Hebegő,
dadogó, felkavaró.
Betonlépcsőn járok.
Lefelé .- Ne félj!
Nem süppedek bele,
kitartó, kemény,
törhetetlen anyag.
Láthatod magad!

Már nem nézem
a hold arcát,
nem számolom
bolygók számát,
nem értem
a csillagok dalát,
nem koldulom a holnapok
tegnapsugarát.

Betonlépcsőn futok,
hebegve, dadogva,
magam-diktált tempón
térdre hullva, bukva,
mint akit elgáncsolt saját,
vad temperamentuma,
kit nem ér majd utol
a halál zord
dallama.