Szombathelyi szél

 

Kétezer éves dalt dúdol felém

Levelet pörget (az ősz üzen )

Kabát alá benyúlva incselkedik velem

A szombathelyi szél.

 

Tán ez a szél volt, aki szembeszállt

Dübörgő légiókkal ? Didergető havat

Fújt köpenyük alá és reszketett a had.

S a szél rohant tovább, fütyűlt amerre járt.

 

Ha háztetők ormán egy percre megáll

Kifújja magát, s vígan tovaszalad,

Tisztára söpör utakat, teret. Szabad

Madár a szél. Meg sohse áll.

 

Bárhol jártam is mindig dalolt felém,

Pihenni visszahívott, igért szabad nyugalmat,

Helyet és értelmet a dalnak

A vidám szombathelyi szél.