Nyári éj

 

Éji lepke szállt szobámba

tárva ablakom -

hívja őt a lámpa lángja,

-   könyv az asztalon.

 

Lámpafényben itt keringett

űztem hasztalan

röpke szárnyát úgy vigyáztam

hess, kis oktalan !

 

Kint a holdsütötte úton

halkan járt az Éj

 élet támadt fűben, fában

- vágy és szenvedély.

 

Szívemben is vágyak égtek,

tudtam – hasztalan
álltam ott a nyári éjben

- némán, egymagam.

 

Éji lepke csak keringett

szárnya lángra gyúlt -
mint szívemnek síró vágya
ő is porba hullt.